Hideg volt aznap. Már három éve jártam a a gimibe. Szerettem mindenkit,ők is engem. Egy nagyon jó baráti társaság alakult ki. Hétvégente együtt jártunk discoba. A legjobb disco volt az egész városban. A legjobb arcok és a legmenőbb DJ-k jártak oda. Szerettük azt a helyet. De mindig utáltuk a vasárnapot. Korán,már éjfélkor hazamentünk,hisz másnap iskola. A suli egyik legmenőbb embere voltam akkor...utáltam az lenni. Sosem akartam,hogy mindenki megismerjen. Csak egyszer véletlenül lerúgtam tesin a tesitanárt. Mindenki utálta...de nem direkt rúgtam le. Persze a szeme feldagatt...utána már mindeki ismert. Eleinte élveztem,mostmár annyira nem. De már csak egy évem van utána úgyis megyek tovább:) Reggel nehezen keltem fel. Kicsit másnapos voltam. Nagylassan elkészültem. A buszon találkoztam Benivel,sietve száltunk le a buszról és már kaptuk is elő a ciginket,hogy még becsengő előtt eltudjuk szívni. Persze Ottobá megint beküldött minket,nehogy már eltudjuk szívni a ciginket...direkt csinálja. Első óra töri volt. Kicsit másnapos voltam,majdnem egész órán aludtam,amikor már épp álomba szenderettem volna belépett az igazgató egy magas fiúval.

-Gyerekek! Figyeljetek már! Ő itt Alex! A szomszédvárosból jött ide. Szeretném ha rendesek lennétek vele.

-Méghogy rendesek? cöh...-gondoltam magamban és márleishajtottam a fejem. Persze amilyen szerencsém volt mellém ültették. Nem figyeltem rá,nem volt szinaptikus. Persze szünetben már Beni se jött cigizni...ott volt Donnal. . Nem tudom,hogy lett a Juhász Alexből  Don...de nem is nagyon érdekelt. Persze a lányok egyből rákaptak. Magas szőke hajú srác volt. Nagy barna szemei csak úgy csillogtak. Wicus állandóan róla beszélt Don,Don,Don! Mindig csak Don! Az a nap szörnyű volt. Hazaértem ledobtam a cuccom és téptem a betonra. Persze a régi banda:) Megnyugodtam. Lent volt Chip is. Végre megint otthon éreztem magam. Amikor megjelent Wicus Donnal. Elborult az agyam...mit keres ez itt? Nem elég,hogy suliba állandóan körbe ugrálják,még itt is játsza az agyát?? Nah mind1,elvoltam azért. Azt gondoltam,másnapra már biztos Wicus mellet fog ülni...végre nem látom az idegesítő képét-.-' de nem így volt,melletem ült és gúnyosan az arcomba mosolygott. Szívem szerint lerúgtam volna. Utáltam! Teltek múltak a hetek a hónapok,és egyre jobban utáltuk egymást. Pedig mégcsak egy szót sem váltottunk.  Később az ebédlőben ültem mire Wicus odajött és elkezdte nyomi a sódert.

-Eh Messy! Te miért utálod annyira Alexet?

-mert ő is utál engem-és ettem tovább...nyugodtan. nem is érdekelt.

-Nem! Te is tudod,hogy ez nem így van! Ő azért nem szeret téged,mert látja rajtad hogy utálod őt! De,hogy te miért utálod....mert az elejétől fogva tetszik neked...

Amikor ezt kimondta az a kis kenyér darab a torkomon akadt. Fulladozni kezdtem mire Don hátba vágott.

-Nekem hazudhatsz! De önmagadnak nem!-mondta Wicus és azonnyomban eltünt az ebédlőből. Donleült mellém...

-Hé Messy! jól vagy?

-Persze,mért rosszul kéne lennem?-válaszoltam fölényesen.

-Mi volt ez az előbb?

-Magánügy...

-Értem...de.hogy miért utálsz engem azt nem...-majd felállt és Wicus után ment.
-Lehet,hogy Wicusnak igaza volt? Lehet,hogy nekem Alex tényleg tetszik? Alex...dehát eddig mindig Donnak hívtam...-gondoltam el. De semmire nem jutottam. Volt már egy srác aki tetszik. Chip. Nem kellet nekem Alex. Csak azok a mogyoró barna szemek ne csillognának úgy...áhh én szeretem...magamnak is allig mertem bevallani...de ennek nem kellet tudnia senkinek. Wicusnak se mondtam el. sőt még Beninek sem. Pedig ő tényleg mindent tudott rólam. Egyiknap Beni mondta,hogy menjek vele haza..persze Alex is ott volt. Nem nagyon örültem neki...de azért jólelnevetgéltünk. Későre járt már,de bementünk így hárman a boltba vettünk egy kis piát. Nem ittam sokat,de Alex annál többet.  Beni épp elment cigiért amikor én ott ültem kettesben Alexel. Kerestem valamit a táskámban,Alex meg csak hülyéskedett,...de már menni is allig tudott. Később már csak kocsicsikorgásra lettem figyelmes. Felnéztem és a nagyködben csak az auto lámpája világította meg Alex testét...oda rohantam...a kocsiban ülő nő egyből hívta a mentőket...Alex még akkor élt...kinyitotta nagy mogyoróbarna szemeit...vett még egy nagy levegőt...majd letünt a szeméből a csillogás...csillogott helyette az enyém a sok könytől. A karjaimban halt meg...úgy,hogy végig azt hitte,hogy utálom,pedig tiszta szívemből szerettem. Másnap bementem a suliba...mindenki összevolt törve. Beni a kezembe nyomott egy levelet. Nyomtatott lap volt ,egy msn beszélgetés volt ki nyomtatva...egy sort kiemelnék "Alex...the little boy üzenete: Nemtudom miért utál Messy...pedig nekem igenis bejött. De ha ő utál már én sem fogom szeretni. Megölöm magamban azt a furcsa érzést...kérlek ez maradjon kettőnk között" A szemem újra könybe lábadt...szeretett? Don szeretett??? És én elbasztam az egészet? Csak úgy némán kikiáltom a földnek,hogy az életemnek itt és msot vége!

Persze a fájadlom múló volt...pár hónap és már mindenkinek jobb kedve volt. De elfelejteni nem tudtuk..nem is akartuk.  Később derült ki,hogy Alexnak volt egy betegsége,meghalt volna így is úgyis...talán 2-3 hónapja volt,azért is jött ebbe a városba mert itt megvolt a kellő orvosi szaktudás. Aztán teltek az évek...kijártam a gimit. Tovább mentem...de az életemnek nem lett vége,még sok érdekes és szomorú eset történt velem...de már csak úgy némán beszélek róla...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés