Telt az idő...de az életemnek ennek a szakasza történet nélküli volt. Minden összevissza kuszálódott. Próbáltam boldog lenni és a szépet látni a háborúban,és a legnagyobb meglepetésre sikerült. Olyan apró dolgok,mint egy mosoly egy ölelés boldogságot hozott. Én pedig felnéztem a égre és ordtottam. A néma szélbe kiálltottam,hogy Messy-t soha többé senki nem fogja látni szenvedni. Tartottam magam ehez. Chip emléke először a pokolba súlyott.  Aztán az égig emelet. Depressziómból könnyen kilábaltam.  Igaz volt,hogy mikor a legjobban éreztem magam akkor jutott eszembe az első csók chipel. Ilyenkor a menekültem. Megakartam magamban ölni a gondolotot,hogy egyáltalán ismerem. És sikerült. Megöltem. Nemkell,csak ergy álmomban látott kép volt. Ébren sosem kerestem. Csak,hogy az álmok elszállnak. Jönnek helyére újjak. Én is így voltam Chippel Kiírtam magamról. Egyiknap nagy bulira készültünk. Nagyot tomboltunk annál jobb buli sosem volt. Egy csepp alkohol nélkül jutottunk a csúcsra. élveztük az életet. Pofonai előtt ekkor elszaladtunk. Disco után lementünk betonra.  Később leszaladtunk a kisjátszóra is. Nohát kit látnak szemeim. Chipet Annával. Úgyéreztem nincs mit tennem oda megyek. Azt hittem végem lesz elkell majd futnom,hogy sírni tudjak. De nem...láttam,hogy Chip milyen boldog Anna mellet és megértettem,hogy ha igazán szeretem akkor örülök,ha boldog és eltudom engedi. Akkor elengedtem. Útjára engedtem azt a rég szívembe zért galambot és ő boldogan szárnyalt az égen...és pedig sajnáltam,hogy egy kis időre is megfosztottam a szabadságtól,hogy bezártam és birokolni akartam. Nevetve néztem utána,végre agalambom boldog. Velem sosem volt ilyen. Engem sosem szeretett.De Anna más. Őt szereti. Chip akkor elhúzott. Elmentünk az egyik lépcsőház mögé. az utcán allig voltak emberek, pont a lámpa alatt áltunk meg. A falhoz nyomott és csak nézett...azok a nagy szemek ahogy rámerednek az emberre szánalmat tűkrözve maga a pokol.

-Nah miaz?-szólaltam meg.

-Most utálsz ugye?-nézett rám...

-Nem tudlak utálni. Szeretlek. Igazán szeretlek és ezért elengedlek. Szárnyalj az égen...és legyél azzal akit szeretsz. Én pedig örülök,hogy boldog vagy.

-Köszönöm-majd megölelt. Szeme tükrözésében láttam,hogy nem értette azt amit mondtam...az egészből talán annyit tudott megjegyezni,hogy nem utálom és,hogy örülök,hogy boldog.

Visszamentünk. Wicussal és Renivel voltam. Reni évfolyamtársam. Régebben utáltuk egymást de most nagyon jó barátok vagyunk. Amikor a szakadék szélén álltam ő volt az aki visszahúzott és újra életet öntött belém. Régebben Anna Reni és én nagyon jó barátok voltunk. De ugye Chip miatt eltávolodtunk egymástól.

A kétlánnyal lementünk az egyik boltba..elfogyott a cigi. Amikor beléptem egy fiú jött ki...nekem jött. Nagy barna szemei csillogtak...szemkontaktus megvolt persze...amikor megvettem a cigit és mentem ki ott állt a bolt előtt. 2évvel volt nálam idősebb,a nevét nem mondta meg. De egész este az ő bandájukkal voltunk. Reménykedni akartam,hogy talán ezzel a sráccal lesz valami de nem tudtam. Eszembe jutott chip...szemeim bekönnyeztek...aztán Reni átölelt és a fülembe súgta* nem éri meg* igaza volt. Nem kell magam emészteni...kilábaltam a depiból. cigi pia pasik. Ennyi kellet csak. Másnap kicsit kómásan keltem fel. Egyből letéptem betonra. A tegnap olyan más volt. Az egész életem olyan más volt eddig. De most lezártam a multat,nem érdekel mi lesz később. Csak a most csak az itt a máshol a máskor nincsen. Élvezem az életet. Csak tudnám,hogy ki volt az a barna szemű fiú...