Gondolatok százai lepik el néha borús elmém.  Néha Dávidra gondolok, néha Danira,ritkábban pedig Chipre...Chip...mi lett belőle? Elment...18 hosszú év után itt hagyta a vársot. De nem bántam,tőlem nem búcsúzott.  Martinékkal ment le Vegasba. Én pedig otthon ültem....
Emlékszem egy csütörtök délután volt,meleg napos idő.  Pár kósza felhő volt csak az égen amik néha eltakarták napsugarakat. Gyönyörű volt. Főleg mikor ment le a nap...akkor volt a legszebb,rózsaszínes-lilás-narancsos árnyalat,sosem láttam még olyan színt. Egyedül bolyongtam a városban...hogy miért így? Mert felhívtam Wicust...felhívtam és mondtam neki,hogy jöljön le velem! De ő annyit mondott " Ma Grétivel megyünk Dice-ékhoz"
Dice...az is milyen egy pali. Nem volt gond, nem volt a szívem csöcske Dice sosem. Inkább felcsöngettem Mátéhoz.
-Itt egy szomorkás kislány,felengeded?-szóltam bele a kapu telefonba.
-Itt meg egy személyiség javító. Gyere fel.-nevette el magát majd beengedett.
Mihent beléptem az ajtón régi emlékek ugrottak be. Amikor Wicussal lementünk a lépcsőházba cigizni...jött kétnagy darab kopasz ember,elakartunk bújni de nem tudtunk,majd mikor elakartak kapni,ot rohantunk egy csomó ideig...de szép is volt...abban az időben kezdett Wicus nagyon megváltozni. Egyre jobban hanyagolt,én pedig egyre többször voltam egyedül...egyre töbször menekültem saját magam zárkájába,majd feltünt Máté és úgyéreztem ő az aki meg mentett.
Nyomogtam a lift gombját de nem működött...felnéztem a hosszú kanyargós lépcsőre és úgyéreztem megszakadok. Nah jó fel gyalog... a 10ikre. 20 perc gyaloglás után feljutottam.Csengettem majd beengedett. Levágtam magam Máté puha ágyába és szorosan magamhoz öleltem a kispárnáját.
-Nah mi a szitu Messy?
-Van egy cigid?-mormogtam miközben a fejem szorosan a párnába nyomtam.
-Elszívod a cigim?
-Mit mindig. Nah lökj egyet!
-Adom már nyugi.-majd a kezembenyomott egy már meggyújtott cigit,felültem az ágyra...ő pedig méllyen a szemembe nézett,tudtam! Tudtam,hogy már tudja amit senki nem ért meg...ő mindent tud.-Wicus?
-Hát nagyjából.
-holnap nem lesz sulim.
-Nekem se. Betegn vagyok.
-akkor ugorj fel ide suli helyett. megbeszéljük a dolgokat,
-Rendben.10re jövök oké?
-Persze. Grétiék?
-Dice-al!
-Dice...?-kezdett el nevetni...de annyira még senkit nem láttam nevetni,leesett a székről de még mindig nevetett,majd én is nevetni kedztem...10 perc röhögés után Máté felült és mosolyogva rámnézett- az a pasi...nagyon csicsak.-nevetett.
-Csicsak?-néztwem furcsán-hát az emg mi?
-Csicska. Csak mi így mondjuk. Csicsak-nevetett
-áááá-röhögtem izomból-ez fááájtXDXDXDXD
-Látom,hogy hiába nevedsz...valami nincs veled rendben.
-Dávid...
-Még mindig nem jelentkezett? Mióta már?
-1 hónapja...héé nem megyünk le?
-Hoova? Akárhova. Csak menjünk-mosolyogtam.
Fél óra-tipikus Máté készülődés- után lementünk elkóvályogtunk a városban 2 óráig mikor egy banda jött velünk szembe. Máté halkan oda súgta...
-Ezek Dávidék?
-Szerintem igen..menjünk.
Elmentünk melletük de egy régi ismerős arcot vettem ki a tömegból,nem érdekelt,hogy ki néz hülyének megkaptam a kezét, majd megszólaltam..."Gábor..."
-Messy? Úristen tényleg te vagy az?-nevetett.
-Gábor...sosem....sosem hittem volna,hogy valaha látlak-ugrottam a nyakába.
-Gyertek velünk.!
hátra fordultam,vágyaközőszemekkel vártam Máté válaszát.
-Isten úgyse menjünk!-szóltalt meg és csapódott a bandához.
Gáborral jól el beszélgettünk míg Máté nagyon jól megtalálta a közös hangot Dáviddal. Én pedig csak néztem...miközben Gáborral beszélgettem titkon Dávid tekintetét fürkésztem...e ő rám sem nézett...
-Messy...maradjunk le.
-maradjunk.
Kis lemaradásután Gábor elém lépett és átölelt. majd így szólt.
-Szereted! mond megneki.
-miről beszélsz?-játszottam az ártatlant.
-A dávid gyerek.
-Nem is ismerem...most látom harmadjára az életben....
-Messy...amikor ránézel látom a szemedben,hogy azt várod mikor ölel át mikor csókol meg....látom.
-Lásd...de én nem járhatok vele. A telepi banda vezetője vagyok,ők pedig ...ők az ellenfél...még nem ismertek fel szerintem...különben már rég nagy balhé lett volna.
-Vezető? Elértél látom mindent,mindig isgyerekes voltál,de sosem gondoltam,hogy ennyire!nem ilyennek ismertelek meg! Értelmes lány voltál...4 éve ebszéltünk utóljára! De már akkor tudtad...te adtál nekem tanácsot,te segítettél nekem mindig!mond,most én hogy segítsek neked?
-Te már nem tudsz! 4 évvel ezelőtt...te felejtettél el engem! FElnéztem rád mindig...és ha talán ott vagy nekem akkor,nem leszek azzá ami msot vagyok! Mert msotmár valaki lettem!
-Valaki...a senkik között te lennél a valaki?A csúcson vagy...és nagyot fogsz esni! De a zuhanástól újra önmagad leszel
-Soha...már én sem tudom,hogy kivagyok valójában...
-majd egyszer rájössz-majd otthagyott...én pedig megfordultam és hazamentem....