Az álmok lassan elfogynak...ugyanúgy,mint a karika amit a cigi füstjéből fújsz. Először még csak nézed,csodálod,hogy erre ki képes vagy,majd lassan elenyészik, s a kutya sem fogja neked elhinni,hogy te valaha karikát tudtál fújni a cigaretta füstjéből...
   Nem is tudom mikor értettem meg,hogy én semmit sem wáltoztam,sőt a tényezők sem, mindenki csak játszik...mindenki csak velem játszik. Az össze weszésünk után pár nappal Gréti jött hozzám,Wicus és Anna kíséretében bocsánatot kérni...
-Messy...tudod,hogy nem úgy gondoltam-szólalt meg Gréti...-ne haragudj,kérlek...igazad van te így vagy tökéletes.
Komoran felálltam majd a szekrényben kezdtem kutatni,a sok gyűrött ruha alól azonban kikukucskált egy üveg váza szája,gyorsan kaptam kii s nyomtam Gréti kezébe...
-Bocs-tettem hozzá-a vázát nem akartam szét baszni.-hajtottam le a fejem,de azonnyomban Gréti átölelt.
-Na ha béke van akkor ma iszunk!-jegyezte meg Anna-a májam már sír. Este 9 aVegas előtt várlak titeket.-kacsintott majd öltött nyelvet s azon nyomban lehuppan az ágyra.
-Én nem mehetek-szóltam halkan...
-Mi van Mess? Ilyen hamar fellövik a pizsama csillagot?-mosolyodott el Wicus majd ő is Anna mellé feküdt,de jó is,hogy francia ágyam van..
-Találkozóm van.
-Nah kivel?-nézett rám gúnyos mosollyal.
-Dávid.
-Na ne baszd fel az agyam! Béke van?-kérdezte kíváncsian Gréti.
-Akkor hozzad őt is,ennyi!-jelentette ki Anna.
-Áhh kettesben akarok tölteni vele egy estét. Nem látjátok,hogy rend van a szobában?
-NEM!-mondták szinte egyszerre majd hangos röhögés hallatszott le.
Sokáig beszélgettem még welük,de 6 óra körül felvették a nyúl cipőt én pedig megint neki estem a pakolásnak...
Eljött aztán a 10 óra,s Dávid életében egyszer időben jött,amikor viszont ajtót nyitottam neki megragadta a kezem s a fülembe súgta"Ma valami újjat próbálunk ki "  s közben kicsinyes mosoly volt az arcán.
Leértünk.
Csak úgy alanatúr egy eldugott kis parkolóba vitt,ahol  10-15 ember várt minket.
Persze  ők nem telepiek voltak,náluk a pia és a cigi volt a mindennapi.
Leültem egy padra s csak néztem ahogy szakadnak a röhögéstől. Ahogy bolondozna...élwezet wolt őket nézni.
Lassan mégis odáig fajult a helyzet,hogy Dávid egy furcsa cigit vágott elém.
-Mi ez?-kérdeztem komor arcal.
-Cigi.-mosolygott.
-De milyen?
-Sima-s arcán egyre nagyobb mosoly jelent meg...
-Füves?
Hozzám simult a cigit meg gyújtotta s nagyot szívott belőle,majd a kezembe adta és furcsa mosoly keretében súgta a fülembe
-Kóstold meg kicsim,ízleni fog.
Gondolatok százai lepték el az agyam.
Meg tegyem?
Ne etgyem?
Már 18 vagyok és ez csak egy slukk!
De mivan ha jó?
Ha kelleni fog még?
De amíg ezen gondolkoztam a kezem autómatikusan a számhoz emelte az apró cigarettát,s méllyet szívtam belőle...nem éreztem semmit,se jót se rosszat.
Nem szédültem..nem képzelődtem...
Ez semmi nem volt...de mikor Dávid egyik haverja meg jegyezte...
-Ehe öcse,lesz holnap speed.-
-Kedvenc,hozz eleget,Mess is itt lesz-mondta Dávid.
Csak ültem... a fű még oké...de nem akarom,hogy az életem...hogy az életünk ezzel tönkre tegyük...S ezzel rájöttem,hogy mi az új feladatom...walakit megtartani s közben leszoktatni....
   Életünk képei oly gyorsan elszálnak,szerte szét, a szél olyan gyorsan elviszi, minden eltünik...a holnap már a jövő...de a tegnap...a tegnap már történelem...azon változtatni már nem tudunk...de a jövőt még én formálom... Dávid jövöjét is megformálom..ha törik ha szakad...