Amikor füvet szívsz az olyan érzés,mintha magasba szállnál.Tudod,hogy káros, mégis úgyérzed,hogy ez az alap,hogy ez az élet. Pedig tudod,hogy nem így van...érzed,hogy rosszat teszel mégis élwezed...
  Amikor egyedül fekszel az ágyon s fullra véged van, de már kezdesz magadhoz térni oly fursca dolgokon kezdesz gondolkodni.. legalább is én. Nem volt aznap este Dávid melletem, nem is hiányzott,végre már felmentem msnre,ezer éve nem ültem a gép előtt. Wicus egyből rámírt,ismét prooblémája volt, s hozzám fordult,elmondtam mindent, elmondtam mit tegyek,segítettem de a napi adagtól ismét az ágyra kényzserültem. Elköszöntem tőle és a puha ágyba vetettem magam...újra a párnák közé bújtam, s újra közéjük rejtettem mérhetetlen bánatom. Aznap este gondolkoztam, a barátságról. Hisz nekem Wicus barátom, ahogy mindenki más. De mi a barátság? Hisz mindannyiuk elmondja,hogy mi bántja őket, s én segítek nekik, segítek a nő ügyekben s a pasikban is-egyaránt... de engem miért nem hallgat meg senki?
Nem bírtam a szemem lehunyi, annyira foglalkoztatott a téma,hogy felhívtam Wicust,hogy barátjának tart-e engem...de ez nem wolt elég. Mindenkit felhívtam.
S mindenki ugyanazt válaszolta: Igen Messy!
Aztán a telefon könyv legvégén egy olyan alakra akadtam akit kötelező volt felhívnom.
-Szia-szóltam bele fáradt,gyermeteg hangon...
-Szia MEss!Ezer éve nem beszéltünk, már rám se bagózol! Nah mivan veled?
-Hát végülis semmi. Bocsi, csak elfoglalt vagyok...
-Sosem érsz rám-jegyezte meg vidáman.
-Sajnálom Bogár.
-Nincs belőle semmi hagyd. De miért hívtál?
-Tudod picit gondolkodtam...a barátságról,hogy ki a barát...
-Messy. Te mindenkit barátodnak hívsz, s te is tudod,de egyetlen egy ember volt aki tényleg a barátod volt! Elveszítetted, mert nem tudtad akkor még,hogy ki barát s ki nem...de hiába hisz mindenki best of cimborának,ha te tudod,hogy ez nem igaz. Messy az nem barátság,hogy te mindenkiért kiálsz,hogy te mindent felválalsz,hogy...hogy te vagy mindenkinek a menekülés. Aki tanácsod ad...ha felhívnak hajnali 3kor,hogy ez meg ez történt te mennél... de ha te hívnád őket vajon mennének?
Elveszítetted...lehet találsz majd olyan embert,mint amilyen Ő volt...
-Bogár, azthiszem találtam...
-Mit kért?
-Tessék?
-Miben segítesz neki?
-Egy nőben...
-Nem...akkor nem lesz barát...
-De hát akit barátomnak hiszel annak is segítettem...
-De vele tudtál mindenről beszélni, vele nem csak a csajon volt a hangsúly...
-Bogár. Igazad van...nagyon sajnálom.
-Mit?
-Azt,hogy én is olyan vagyok,mint az állítólagos barátaim...pedig csak azért hívtalak,hogy te barátnak tartasz-e engem.
-Mess,Mess,Mess...jegyezd meg! Nagy körökbe jutottál be évek kelletek neki de bejutottál... a legtöbb barátod csak azért barátod,hogy valaki lehessen melleted.
-De én egy senki vagyok, nem vagyok nagy ember, se menő se semmi...én ember vagyok.
-Ők ezt sosem fogják megérteni...bocsi Messy,de megjött Attila,lekell,hogy tegyelek.
-Még mindig vele vagy?
-Én azzal vagyok akivel Te összehoztál.. mivel én is olyan voltam,mint a többi...sajnálom Messer...sajnálom! Szia...
Majd rámnyomta a telefont...
Újra a párnák közé vetettem magam, haverok...csak haverok... Bogár...te talán barát lehetnél...
   Másnap reggel mikor felkeltem zúgott a fejem... majd újra gondolkódba estem, beképzeltem volna, vagy tényleg megtörtént?
De mikor a telefonomba néztem az utolsóó hívást "Zsoolgár"-nak indítottam.
Zsolgár...hogy haragudott,mikor így neveztem el...de már nem is emlékszem,hogy lett Bogárból Zsolgár...Zsolca...Ez a nő, felvilágosított.