"Ugyanolyan,mint mi...mégis annyira más. Messy nem szebb vagy jobb a többi embernél, még is van benne valami különleges. Például az,hogy megtud bocsátani...mindenért,a harag nem az ő műfaja, mégis tudja gyűlölni az embert... csak nem sokáig. Igazából első ránézésre ő senkinek sem színpatikus,nehéz kiismerni,s mikor azt hitted,hogy ismered olyan meglepetést okoz amire nem is gondoltál volna. De Messy szenved, mindennap szenved,amikor felkel nem az az első,hogy egyen wagy felöltözzön, a tükőr elé ül s mindennap újra és újra mosolyt fest az arcára,nem bízik s nem remél, ő csak él, de,hogy ezt miért teszi? Mert ha ő boldogtalan mindenki az... annyira sebezhető,mindenki átveszi a bánatát. Mégis oly' erősnek látjuk, ő aki mindent meg tesz, aki semmitől sem fél...aki szembe néz mindennel...de mikor egyedül wan a földre görnyed s könnyeket hullat. Érted is s értem is. Mások fájdalma az övé is lesz... igazából ez külömbözteti meg mindenki mástól. Neki nincsenek előítéletei, minden fájdalmat átérez... nem kellenek évek ahoz,hogy megismered,elég egy nap is. De ahoz neked is olyan nagy embernek kell lenned,mint amilyen ő...nagy ember vagy ha a mosolygós-szinte mindig vidám- Messy lelkébe látsz... s egyetlen jó dolgot látsz meg... a mérhetetlen szeretetet. Nem tud dönteni,mindenkit egyformán szeret s tisztel...még egy ilyen ember,mint ő nincs. Becsületre méltó apró folt a világ egyetemben... de ő már csak ilyen... hisz ha változna,már nem is lenne Messy..."
Wicus.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Súgó